„ŐRIZZETEK MEG JÓEMLÉKEZETETEKBEN”

„Ha nem jönnék vissza, őrizzetek meg jóemlékezetetekben ” - e szavakkal  búcsúzott el szerdánként családjától Dr. Süpek Ottó, mielőtt elindult volna Miskolcra előadást tartani a Nagy Lajos Király Magánegyetemre. Egy ilyen búcsúzás után hunyt el Miskolcon 1995. március 29-én. 2008. február 14-én 80 éves lenne.

Dr. Süpek Ottó 1928. február 14-én született Marcaltőn. Az általános iskola elvégzése után (1934-1939) a pápai bencés gimnázium diákja lett (1939-1948). 1944. január 4-én a nyilasok, mint leventét elhurcolták. A németországi Kasselbe került, onnan pedig francia hadifogságba, ahonnan 1946. május 10-én térhetett haza. 1948-ban érettségizett, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán magyar és francia szakos hallgatóként végezte tanulmányait. Ugyanitt 1951-től Gyergyai Albert professzor óraadó gyakornoka, majd tanársegéd 1959-től 1963-ig.

1960-ban kezdte meg kutatómunkáját Villon és a számok szimbolikája, a francia középkor és reneszánsz irodalom illetve művelődéstörténet körében. Egyetemi pozíciója mellett az Eötvös Kollégium tanáraként (1959-1965) védte meg 1962-ben kandidátusi disszertációját. 1964. február 1-től, 1995-ben bekövetkezett haláláig Budapesten a Corvin közben él. 1970-ben kinevezik a Francia Tanszék vezetőjének (1970-1990). 1980-ban lett az irodalomtudományok doktora. Kutatási eredményeként 1961-ben részletesen feltárta Villon gyerekkorát, 1966-ban pedig meghatározta a születési dátumát. Kikutatta a magyar Anonymus személyét, aki pedig nem más volt, mint III. Béla  királyi kancelláriájának jegyzője Aba Péter. Kutatási eredményeit az 1980-ban megjelent „Szolgálat és szeretet” című művében foglalta össze.

„Nagy tudós volt, mégpedig nem olyan, aki a sok könyvből újabb könyveket írt, hanem mindig tovább kereső, újat kutató, fölfedező” emlékezett Süpek Ottó jó barátja Tőkei Ferenc Állami-díjas akadémikus. Munkásságát 1978-ban a Francia Köztársaság Akadémiai Pálmák kitüntetéssel, 1983-ban pedig, Akadémiai díjjal ismerték el. A Csécsei Béla polgármester által 1996. február 14-én, a Corvin közben felavatott emléktábláját 2003. február 20-án ismeretlenek lefeszítették és ellopták. Halálának második évfordulóján Juhász Ferenc kétszeres Kossuth-díjas költő „Fehér nárcisz Süpek Ottó árnyán” című  prózaversével, Jean Dufournet, a párizsi Sorbonne egyetem professzora, akadémikus pedig e szavakkal emlékezett egykori barátjára: „Melegszívű, nagylelkű és önzetlen ember volt, aki mindig készen állt a fiatalok támogatására. Ottó ismertette meg velem Magyarországot, a szép Budapestet, a puszta diszkrét báját, a magyar népművészetet és költészetet. Neki köszönhetem, hogy megszerettem egy másfajta kultúrát. Életem legnagyobb szerencséjeként tartom számon egy olyan ember barátságát, mint amilyen az övé volt.”

Máté András